-
1 ἰδιώτης
ἰδιώτης, ὁ, der Privatmann im Ggstz zum Staatsmanne, ἔτι ἰδιώτῃ ἐόντι Δαρείῳ, als er noch nicht König war, Her. 7, 3, der auch ἰδιωτέων ἀνδρῶν vrbdt, 1, 32; ἄνδρες ἰδιῶται νεωτερίσαι βουλόμενοι τὴν πολιτείαν Thuc. 1, 115; im Ggstz von ἄρχων Plat. Polit. 259 b; μὴ ὅτι ἰδιώτην τινὰ ἀλλὰ τὸν μέγαν βασιλέα Apol. 40 d; Gegensatz ὁ πολιτευόμενος Dem. 10, 70; τὸ βουλευτήριον μεστὸν ἦν ἰδιωτῶν, die nicht Senatoren waren, 19, 18; der einzelne Mensch im Ggstz des Staates, καὶ ἐὰν ἰδιώτης καλῇ καὶ ἐὰν πόλις Plat. Crat. 385 a, wie Theaet. 168 bl πολλοῦ ἄξιος καὶ πόλει καὶ ἰδιώταις Conv. 185 b, öfter; vgl. Thuc. 4, 2. 1, 124, ταῦτα ξυμφέροντα καὶ πόλεσι καὶ ἰδιώταις εἶναι. – Der gemeine Soldat im Ggstz des Feldherrn, Xen. An. 1, 3, 11. 3, 2, 32; Pol. 3, 60, 3; – der Prosaiker im Ggstz des Dichters, ἐν μέτρῳ ὡς ποιητὴς ἢ ἄνευ μέτρου ὡς ἰδιώτης Plat. Phaedr. 258 d; Conv. 178 b u. öfter; welches eigentlich unter die allgemeine Bdtg zu ziehen, einer der aus Unkunde eine Kunst nicht ausübt, bes. eine solche, die einen größeren Wirkungskreis hat, der nicht ein δημιουργός ist (s. oben dieses Wort), wie ja auch der Dichter genannt wird; ἐὰν μὲν ἰατρὸς ἃν τυγχάνῃ, ἐὰν δὲ ἰδιώτης Plat. Legg. 933 d; τῶν τε δημιουργῶν καὶ ἰδιωτῶν Theag. 124 c; vgl. Soph. 221 c πότερον ἰδιώτην ἤ τινα τέχνην ἔχοντα ϑετέον εἶναι τὸν ἀσπαλιευτήν; mit dem gen., οἱ ἰατρικῆς ἰδιῶται Prot. 345 a, wie Κριτίαν ἴσμεν οὐδενὸς ἰδιώτην εἶναι, ὧν λέγομεν, unerfahren in keinem Punkte, Tim. 20 a; οἱ ἰδιῶται καὶ μηδὲν αὐλήσεως ἐπαΐοντες Prot. 327 c. So auch Thuc., λεγέτω περὶ αὐτοῦ ὡς ἕκαστος γιγνώσκει καὶ ἰατρὸς καὶ ἰδιώτης, der Nichtarzt, 2, 49; bei Dem. im Ggstz von δεινός, 4, 35; ἐπιτιμῶσι τῶν λόγων τοῖς ὑπὲρ τοὺς ἰδιώτας ἔχουσι καὶ λίαν ἀπηκριβωμένοις Isocr. 4, 11, also im Ggstz des kunstverständigen Redners; καὶ ἄγροικος Luc. Hermot. 81. – Bei Xen. Cyr. 1, 5, 11 ἰδιῶται κατὰ τοὺς πόνους, κατὰ τὸν ὕπνον, die sich nicht körperlich geübt haben, Anstrengungen u. dgl. auszuhalten, wofür er nachher sagt ἀπαίδευτοι, τῶν μεγίστων παιδευμάτων ἀπείρως ἔχουσι, u. sie den ἀσκηταὶ τῶν καλῶν ἔργων entgegenstzt, wie Mem. 3, 7, 7; Hipparch. 8, 1; πρός τινα, Einem gegenüber, ein Laie, Cyr. 1, 5, 11. Und so stehen Arist. Eth. Nic. 3, 11 ἀϑληταί den ἰδιῶται entgegen, u. auch hier fällt wieder ἰδιῶται mit Leuten aus dem gemeinen Volk zusammen, die solche Leibesübungen nicht treiben konnten. – Dah. bei Sp. geradezu ἰδιώτης einer aus dem gemeinen Volke, plebejus, καὶ εὐτελής Hdn. 4, 10, 4. – Bei Ar. Ran. 456, εὐσεβῆ τε διήγομεν τρόπον περί τε ξένους καὶ τοὺς ἰδιώτας, ist es = ἴδιος, die eigenen Bürger, gebraucht, nach dem Schol. für ἰδιωτικός. – Adj. bei Plat. Rep. IX, 578 c, ἰδιώτης βίος, das Leben eines Privatmannes; ὄχλος Plut. Pericl. 12.
-
2 ἰδιώτης
A private person, individual, opp. the State,ξυμφέροντα καὶ πόλεσι καὶ ἰδιώταις Th.1.124
, cf. 3.10, SIG37.3 (Teos, v B.C.), Pl.Smp. 185b, X.Vect.4.18, etc.; opp. γένος, SIG1013.6 (Chios, iv B.C.); opp. φατρία, ib.987.28 (ibid., iv B.C.).II one in a private station, opp. to one holding public office, or taking part in public affairs, Hdt.1.59, 123, al., cf. Decr. ap.And.1.84, Th.4.2, etc.; opp. βασιλεύς, Hdt.7.3; opp. ἄρχων, Lys.5.3, Pl.Plt. 259b, SIG305.71 (iv B.C.); opp. δικαστής, Antipho 6.24; opp. πολιτευόμενος, D.10.70; opp. ῥήτωρ, Hyp.Eux.27; private soldier, opp. στρατηγός, X.An.1.3.11, cf.PHib.1.30.21 (iii B.C.); layman, opp. priest, OGI90.52 (Rosetta, ii B.C.), PGnom. 200 (ii A.D.), 1 Ep.Cor.14.16: as Adj.,ἰ. ἄνδρες Hdt.1.32
,70, Th.1.115; ἰ. θεοί homely (with play on ἴδιος), Ar.Ra. 891.3 as Adj., ἰ. βίος private station, Pl.R. 578c; ἰ. λόγος everyday speech, D.H.Dem.2, cf. Longin.31.2.III one who has no professional knowledge, layman, καὶ ἰατρὸς καὶ ἰ. Th.2.48, cf. Hp.VM 4, Pl.Tht. 178c, Lg. 933d;ἰ. ἤ τινα τέχνην ἔχων Id.Sph. 221c
; of prose-writers, ἐν μέτρῳ ὡς ποιητής, ἢ ἄνευ μέτρου ὡς ἰ. Id.Phdr. 258d, cf. Smp. 178b;ἰ. καὶ μηδὲν αὐλήσεως ἐπαΐων Id.Prt. 327c
; opp. to a professed orator, Isoc.4.11; to a trained soldier, X.Eq.Mag.8.1; ἰδιώτας, ὡς εἰπεῖν, χειροτέχναις (- νας codd.)ἀνταγωνισαμένους Th.6.72
; opp. ἀσκητής, X.Mem.3.7.7, cf. 12.1; opp. ἀθλητής, Arist.EN 1116b13; opp. a professed philosopher, Id.Pol. 1266a31, Phld.Lib. p.5<*> O., D.1.25; in Music, Id.Mus.p.42 K.; opp. δημιουργός, Pl.Prt. 312a, Thg. 124c: as Adj., ὁ ἰ. ὄχλος, opp. artificers, Plu.Per.12.2 c. gen. rei, unpractised, unskilled in a thing, , cf. Ti. 20a;ἔργου X.Oec.3.9
; ἰ. κατὰ τοὺς πόνους, κατὰ τὸν ὕπνον, Id.Cyr. 1.5.11;ἰ. τὰ ἄλλα Hdn.4.12.1
;ἰ. ὡς πρὸς ἡμᾶς ἀγωνίζεσθαι X.Cyr.
l.c., cf. Luc.Herm.81.3 generally, raw hand, ignoramus,ἄν τε δεινοὶ λάχωσιν ἄν τε ἰδιῶται.. D.4.35
; παιδάρια καὶ ἰ., of slaves, S.E. M.1.234 (cf.ἰ. οἰκέται Luc.Alex.30
); ἀμαθὴς καὶ ἰ., opp. τεχνίτης, Id.Ind.29; voc. ἰδιῶτα, as a term of abuse, Men.Sam.71.4 ' average man', opp. a person of distinction, Plu.2.1104a.IV ἰδιῶται, οἱ, one's own countrymen, opp. ξένοι, Ar.Ra. 459.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἰδιώτης
-
3 ἰδιώτης
ἰδιώτης, ὁ, der Privatmann im Ggstz zum Staatsmanne, ἔτι ἰδιώτῃ ἐόντι Δαρείῳ, als er noch nicht König war; τὸ βουλευτήριον μεστὸν ἦν ἰδιωτῶν, die nicht Senatoren waren; der einzelne Mensch im Ggstz des Staates. Der gemeine Soldat im Ggstz des Feldherrn; der Prosaiker im Ggstz des Dichters; welches eigentlich unter die allgemeine Bdtg zu ziehen, einer der aus Unkunde eine Kunst nicht ausübt, bes. eine solche, die einen größeren Wirkungskreis hat, der nicht ein δημιουργός ist, wie ja auch der Dichter genannt wird; Κριτίαν ἴσμεν οὐδενὸς ἰδιώτην εἶναι, ὧν λέγομεν, unerfahren in keinem Punkte; ἐπιτιμῶσι τῶν λόγων τοῖς ὑπὲρ τοὺς ἰδιώτας ἔχουσι καὶ λίαν ἀπηκριβωμένοις, also im Ggstz des kunstverständigen Redners; ἰδιῶται κατὰ τοὺς πόνους, κατὰ τὸν ὕπνον, die sich nicht körperlich geübt haben, Anstrengungen u. dgl. auszuhalten; πρός τινα, einem gegenüber, ein Laie; so stehen ἀϑληταί den ἰδιῶται entgegen, u. auch hier fällt wieder ἰδιῶται mit Leuten aus dem gemeinen Volk zusammen, die solche Leibesübungen nicht treiben konnten. Dah. geradezu ἰδιώτης einer aus dem gemeinen Volke, plebejus, καὶ εὐτελής; εὐσεβῆ τε διήγομεν τρόπον περί τε ξένους καὶ τοὺς ἰδιώτας, ist es = ἴδιος, die eigenen Bürger. Adj., ἰδιώτης βίος, das Leben eines Privatmannes -
4 εὐ-τελής
εὐ-τελής, ές, wohlfeil, wenig kostend, leicht zu haben, οὐχ ὁρᾷς τοὺς συκοφάντας ὡς εὐτελεῖς, καὶ οὐδὲν ἂν δέοι ἐπ' αὐτοὺς πολλοῦ ἀργυρίου Plat. Crit. 45 a; Xen. Hier. 1, 20; δίαιτα D. gic. 1, 45; οἰκήσεις 5, 21; dah. gering, schlecht, ὑποδεεστέρην καὶ εὐτελεστέρην ταρίχευσιν, τὴν δὲ τρίτην εὐτελεστάτην Her. 2, 86. Auch in sittlicher Beziehung, gemein, schlecht, Arist. pol. 2, 11; καὶ ταπειναὶ πόλεις D. sic. 13, 83; Plut. Vgl. Aesch. Spt. 473 ὁ σηματουργὸς δ' οὔτις εὐτελὴς ἄρ' ἦν, war kein gemeiner Künstler; – im guten Sinne, einfach, frugal, Xen. Mem. 1, 3, 5; Plut. öfter; βίος Plat. Legg. VII, 806 a; mit geringer Anstrengung verbunden, ῥᾴων καὶ εὐτελεστέρα ἄσκησις Xen. Hipparch. 1, 16. – Adv. εὐτελῶς, einfach, ohne großen Aufwand, τρέφειν Xen. Cyr. 8, 3, 46; ϑεραπεύειν τοὺς ϑεούς Conv. 4, 49; Sp.
-
5 δίαιτα
δίαιτα, ἡ, 1) Lebensart, Leben; Pind. Ol. 2, 71; P. 1, 93; δίαιταν τῆς ζόης μετέβαλον Her. 1, 1 57; vgl. 153; Thuc. 2, 16; εἴ τι τῆς εἰωϑυίας διαίτης ἐκβαίη Plat. Rep. III, 406 b; bes. in medicinischer Beziehung, vom Arzte vorgeschriebene Lebensweise, Thuc. 2, 51; ἐν διαίταις σωμάτων Plat. Legg. VII, 797 d; τοὺς φύσει τε καὶ διαίτῃ ὑγιεινῶς ἔχοντας τὰ σώματα Rep. III, 407 c; auch in moralischer Beziehung, καὶ φιλοσοφία Phaedr. 256 a. – Dah. a) Lebensunterhalt, Lebensbedürfnisse; πτωχή Soph. O. C. 751; εὐτελής Xen. Cyr. 1, 3, 2; Mem. 1, 6, 5 u. sonst; ἐπὶ διαίτῃ, παρὰ τὴν δίαιταν, bei Tisch, Sp., Ath. XII, 519 b. – b) der Aufenthalts-, Wohnort, Ar. Av. 412; δίαιταν ποιεῖσϑαι ἐν ὕδατι Her. 2, 68; ἔχειν ἐν Κροίσου 1, 35; ἐν Ἄργει Thuc. 1, 135; vgl. Xen. Cyr. 8, 6, 11; ἐν τόπῳ δίαιτα Arist. 1, 6, 4, u. a. Sp., wie Plut. Poplic. 15, der es auch für »Zimmer« braucht. – 2) das Schiedsrichteramt, schiedsrichterliche Entscheidung; Plat. Legg. VI, 766 d; Andoc. 1, 88; δίαιταν ἐπιτρέψαι τινί, Dem. 59, 45; ὀφλεῖν, verurtheilt sein, 29, 58, u. sonst bei den Rednern.
-
6 νεοπρεπής
2 like a youth, extravagant, ν. καὶ περίεργος, opp. εὐτελὴς καὶ ἀφελής, Plu.TG2, cf. 2.334c ([comp] Comp.).Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > νεοπρεπής
-
7 ἐξ-ωμίς
ἐξ-ωμίς, ίδος, ἡ, ein einfaches Oberkleid od. Unterkleid (vgl. Hesych.) mit keinem, oder nach Schol. Ar. Vesp. 444 mit Einem Aermel (ἑτερομάσχαλα καὶ δουλικὰ ἱμάτια), das Sklaven u. ärmere Bürger trugen, Ar. Eccl. 662. 1021 (nach Suid. εὐτελὴς χιτὼν ἐλευϑέριος οὐκ ἐπισκεπάζων τοὺς βραχίονας; nach Poll. 4, 118 λευκὸς ἄσημος κατὰ τὴν ἀριστερὰν πλευρὰν ῥαφὴν οὐκ ἔχων); auch Lacedämonier, Ael. V. H. 9, 34, u. Einfachheit affectirende Cyniker, Sext. Emp. Pyrrh. 1, 153. Bei den Römern nach Gell. 7, 12 tunica substricta et brevis citra humerum desinens; Plut. Cat. mai. 3 u. a. Sp.
-
8 Καρικός
III Καρικὴ μοῦσα funeral song, dirge, Pl.Lg. 800e;Κ. αὐλήματα Ar.Ra. 1302
;Κ. μέλος Pl.Com.69.12
(dub. l.).V Καρικόν, τό, Carian quarter in Memphis, PSI4.409.21 (iii B.C.).Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > Καρικός
-
9 ὑπερβολή
A a throwing beyond others,δίσκων ὑπερβολαῖς Philostr.Im.2.19
: in intr. sense, altitude of a star, Arist. Mete. 342b32.3 excess,τοῦ μεγέθεος Archyt.1
; opp. ἔλλειψις or ἔνδεια, Pl.Prt. 356a, 357a, 357b;θερμασίης Hp.Vict.2.65
;ὑ. δισσὴ.., τῷ ποσῷ καὶ τῷ ποιῷ Arist.PA 668b14
; ὑπερβολὴν τῆς ἐπιθυμίας ἔχειν c. acc. et inf., And.3.33, etc.: hence in various phrases, χρημάτων ὑπερβολῇ.. πρίασθαι at an extravagant price, E.Med. 232; ἐπέφερον τὴν ὑ. τοῦ καινοῦσθαι pushed on their extravagance in revolutionizing, Th.3.82; οὐκ ἔχον ἐστὶν ὑπερβολήν it can go no further, D.21.119, cf. 25.54;ἃ μηδὲ πιθανὰς τὰς ὑ. ἔχει Men.Her.62
; so οὐδεμίαν or μηδεμίαν ὑ. λείπειν, Isoc.4.5,110, cf. D.3.25;οὐδεμίαν ὑ. καταλείπων φιλοτιμίας SIG545.13
(Delph., iii B. C.); εἴ τις ὑ. τούτου if there is aught beyond (worse than) this, D.19.66, cf. Isoc.5.42; ταῦτ' οὐχ ὑ.; is not this the extreme, the last degree? D.27.38; ὑπερβολὴν ποιήσομαι I will put an extreme case, Id.19.332; τοσαύτην ὑ. ποιεῖσθαι ὥστε .. to go so far that.., Id.18.190: folld. by a gen., ὑ. ποιεῖσθαι ἐκείνων τῆς αὑτοῦ βδελυρίας to carry his own rascality beyond theirs, Id.22.52, cf. 23.201, And.4.22, Lys.14.38; ὑ. ποιεῖν τῆς τιμῆς to raise the price, Arist.Pol. 1259a26;εἰς ὑ. εὐδαιμονίας ἥκειν Isoc.11.14
;τοσαύτας ὑ. δωρειῶν παρές χηται D.20.141
; ὑ. ἀνοίας ἔχειν Polystr.p.27 W.4 with Prep. in Adverbial phrases, = ὑπερβαλλόντως, εἰς ὑπερβολήν in excess, exceedingly;εἰς ὑ. ἄμεινον E.Fr. 494
;ἀγαθὸς εἰς ὑ. Antiph.80.11
;ἐς ὑ. ἐκθερμαίνεσθαι Hp.Vict.2.65
: c. gen.,κτήσαιτ' ἂν ὄλβον εἰς ὑ. πατρός E.Fr.282.6
(v.l. εἰς ὑπεκτροφὴν πάτρας); far beyond, τοῦ πρόσθεν εἰς ὑ. πανοῦργος, i. e. far more wicked, Id.Hipp. 939, cf. D.61.33; :—ἐξ ὑπερβολῆς Plb.8.15.8
:— καθ' ὑπερβολὰν τοξεύσας with surpassing aim, S.OT 1196 (lyr.);καθ' ὑ. ἐπαινεῖν
extravagantly,Isoc.
5.11; οἱ καθ' ὑ. ἐν ἐνδείᾳ ὄντες in extremity of need, Arist.Pol. 1295b18;αἱ καθ' ὑ. ἡδοναί Id.EN 1151a12
;τὸ καθ' ὑ. τραχύ Phld.Po.Herc. 994.35
;καθ' ὑ. ἁμαρτωλός Ep.Rom.7.13
: c. gen.,καθ' ὑ. φιλοδοξίας OGI472.9
(Didyma, i A. D.):—so in dat.,εὐτελὴς ὑπερβολῇ Men.615
;παχεῖ' ὑ. Philem.41
;ὑ. ἀγαθός Arist.HA 625a29
, etc.5 preeminence, perfection, without any notion of excess,δι' ἀρετῆς ὑπερβολήν Id.EN 1145a24
, cf. Rh. 1367b1, Pol. 1284a4; ἡ ὑ. τῆς φιλίας the best and noblest kind of friendship, Id.EN 1166b1; but ἡ καθ' ὑ. φιλία, = ἡ καθ' ὑπεροχήν, Id.EE 1238b18.6 overstrained phrase, hyperbole,ὑπερβολὰς εἰπεῖν Isoc.4.88
; οἱ πρὸς ὑπερβολὴν πεπονημένοι λόγοι ib.11; ὑπερβολὰς εἰπεῖν make strong statements, Id.3.35, D. 27.64; as a figure of speech, Arist.Rh. 1413a29, Demetr.Eloc.52, Str.3.2.9;πρὸς -ὴν εἰρημένος Id.1.2.33
.7 τὸ καθ' ὑπερβολήν the superlative degree, in Adjectives, Arist.Top. 134b24; τιθέναι ὑπερβολῇ ib. 139a9;καθ' ὑ. εἰπεῖν Id.Cael. 281a16
.II crossing over, passage of mountains, etc., X.An.1.2.25, Plb.3.34.6, etc.2 in sg. or pl., place of passage, mountain-pass, with or without τοῦ ὄρους, τῶν ὀρέων, X. An.3.5.18, 4.1.21, 4.4.18; ὑ. τοῦ Ταύρου Wilcken Chr. 1 ii 14 (iii B. C.);αἱ τῶν Ἄλπεων ὑ. Plb.3.39.10
;αἱ Ἄλπιαι ὑ. Str.7.1.5
;ἡ κατὰ τὸν Αἷμον ὑ. D.S.19.73
.III (from [voice] Med.) delay,τοῦ κακοῦ Hdt.8.112
, cf. Decr. ap. D.18.29, Plb.14.9.8;[τῆς κρίσεως] ὑ. λαβούσης PEnteux.65.3
(iii B. C.).IV the conic section called hyperbola, because the square of the ordinate is equal to a rectangle with height equal to the abscissa applied to the parameter (as base) but exceeding ([etym.] ὑπερβάλλον), i. e. overlapping, that base, Apollon. Perg.Con.1.12, Procl. in Euc.p.419F.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ὑπερβολή
См. также в других словарях:
ευτελής — ές (ΑΜ εὐτελής, ές) 1. αυτός που έχει χαμηλή τιμή, φθηνός, προσιτός, οικονομικός, ολιγοδάπανος, ολιγοέξοδος 2. (συνεκδ. για καταστάσεις, ιδιότητες, ενέργειες, πράγματα) ανάξιος λόγου, αυτός που είναι κατώτερης ποιότητας, ο μειονεκτικός, ο… … Dictionary of Greek
λώβα — και λούβα και λώβη, η (AM λώβη, Μ και λώβα και λούβα) η νόσος λέπρα αρχ. 1. κακή μεταχείριση, κακοποίηση («λώβη τε καὶ διαφθορά», Πλάτ.) 2. προσβολή, χλευασμός, ατίμωση, ύβρη («τίσετε λώβην» θα τιμωρηθείτε για την προσβολή, Ομ. Ιλ.) 3.… … Dictionary of Greek
φτηνός — και φθηνός, ή, ό, Ν 1. αυτός που κοστίζει λίγο, που πουλιέται σε χαμηλή τιμή 2. μτφ. ευτελής («είναι πολύ φτηνό αυτό που είπες») 3. παροιμ. φρ. «είναι ακριβός στα πίτουρα και φτηνός στο αλεύρι» λέγεται για κάποιον που είναι φειδωλός στα μικρά και … Dictionary of Greek
ευθηνός — και ευτηνός και φθηνός και φτηνός, ή, ό (ΑΜ εὐθηνός, ή, όν) φτηνός, αυτός που πουλιέται σε χαμηλή τιμή μσν. νεοελλ. ευτελής, μικρής αξίας αρχ. μσν. άφθονος, πλούσιος («εὐθηνοὶ καρποί»). [ΕΤΥΜΟΛ. < ευθηνώ*, παράλλ. τ. τού ευθενώ*] … Dictionary of Greek
καθένας — και καθείς, καθεμιά, καθένα (AM καθεῑς και καθείς, καθεμία, καθέν) (αόρ. αντων.) ένας ένας χωριστά ή ο ένας μετά τον άλλο (α. «καθένας με τον πόνο του» β. «ὁ καθεὶς δὲ τῶν φίλων σκυθρωπῶς ὑπεκρέων», ΠΔ) νεοελλ. 1. ο πρώτος τυχών, οποιοσδήποτε… … Dictionary of Greek
παφιλένιος — και παφυλλένιος και μπαφιλένιος ια, ιο [πάφιλας] 1. ο κατασκευασμένος από πάφιλα, ο ορειχάλκινος 2. συνεκδ. αυτός που έχει μικρή αξία, ο ευτελής … Dictionary of Greek
φτηναίνω — και φθηναίνω Ν [φτηνός / φθηνός] 1. (μτβ.) κατεβάζω τις τιμές εμπορευμάτων, υποτιμώ 2. (αμτβ.) γίνομαι φτηνότερος 3. μτφ. γίνομαι ευτελής, ξεπέφτω … Dictionary of Greek
φαύλος — η, ο / φαῡλος, αύλη, ον, ΝΜΑ, θηλ. και ος ΜΑ κακοήθης, ανήθικος, αχρείος (α. «συναναστρέφεται με όλους τους φαύλους» β. «διὰ τί οὖν τῶν ἀγαθῶν πατέρων πολλοὶ υἱεῑς φαῡλοι γίγνονται», Πλάτ.) νεοελλ. φρ. «φαύλος κύκλος» α) (λογ.) βλ. κύκλος β) μτφ … Dictionary of Greek
Μιστράς — I Βυζαντινή πολιτεία της Πελοποννήσου, έξι χιλιόμετρα ΒΔ της Σπάρτης, ερειπωμένη σήμερα, η οποία στάθηκε στο προσκήνιο της ιστορίας για δύο αιώνες και τα ερείπιά της αποτελούν πολύτιμη πηγή για τη γνώση της ιστορίας, της τέχνης και του πολιτισμού … Dictionary of Greek
τέλος — το, ΝΜΑ 1. η ολοκλήρωση, η τελείωση ενός πράγματος, το έσχατο όριο του στον χώρο και στον χρόνο, αποπεράτωση, πέρας (α. «το τέλος τού δρόμου» β. «το τέλος τής προσπάθειας» γ. «τέλος τής εβδομάδας» δ. «μὴ πρότερόν τι πάθῇς, πρὶν τέλος ἐπιθεῑναι… … Dictionary of Greek
μικρός — ή, ό (ΑΜ μικρός και σμικρός, όν, θηλ. μικρά και σμικρά Α και δωρ. και ιων. τ. μικκός, όν) 1. αυτός που έχει μικρές διαστάσεις, που είναι περιορισμένος ως προς το μήκος, το μέγεθος, τον όγκο ή την επιφάνεια (α. «μικρό χωράφι» β. «Τυδεύς τοι μικρὸς … Dictionary of Greek